Csajkovszkij Vonósszerenádja és Sosztakovics XIII. szimfóniája lesz a Nemzeti Filharmonikusok csütörtöki koncertjének műsorán. Az estet Mihail Jurowski vezényli, aki Sosztakoviccsal közeli barátságban állt.

Csajkovszkijra jelentősen hatott Mozart: az orosz szerző neoklasszicizmusának legszebb darabja a lírai érzékenységében, mértéktartásában, formai tömörségében és kecses dallamvilágában a 18. században gyökerező Vonósszerenád.
"Rettenetesen szeretem ezt a szerenádot" - idézte fel Bukta Julianna sajtómenedzser a zeneszerző írását. A közönség már a nagysikerű moszkvai ősbemutatón felismerte, hogy remekművet hall, és a Vonósszerenád azóta is Csajkovszkij egyik legnépszerűbb darabja.
Sosztakovics 1962-ben bemutatott XIII. szimfóniája műfajilag nehezen besorolható, hiszen dalciklusnak vagy kantátának is nevezhető: mind az öt tétele egy-egy Jevtusenko-vers megzenésítése. A zene az elhangzó verseken keresztül nemcsak a szovjet antiszemitizmust, hanem a szovjetunióbeli élet más aspektusait is a középpontba állítja (Humor, Az üzletben, Félelmek, Karrier).
"Az emberek tudtak Babij Jarról Jevtusenko verse előtt is, de hallgattak. Amikor azonban elolvasták a verset, a hallgatás megtört. A művészet megtöri a csöndet" - hangoztatta a zeneszerző. Jevgenyij Jevtusenko híres versének témája a holokauszt egyik legnagyobb tömeggyilkossága. Sosztakovics először csak ezt az egy költeményt akarta megzenésíteni, később azonban rátalált még három másik Jevtusenko-versre, egy negyediknek a megírására pedig ő maga kérte fel a költőt (ez a vers lett a mű negyedik tételének alapja). Így alakult ki a basszus-szólóra, férfikarra és nagyzenekarra készült, öt tételből álló ciklus.
A hangverseny karmestere, Mihail Jurowski Sosztakoviccsal közeli barátságban volt, gyakran beszélgettek és négykezest is játszottak együtt. Így nem véletlen, hogy manapság Jurowski az egyik fő előadója Sosztakovics zenéjének. A koncert énekes-szólistája az orosz származású, Budapesten élő Fokanov Anatolij.