Korán eldőlt, hogy Lenkeiné Várhegyi Éva a pedagógusi pályát választja. Mint mondta, izgő-mozgó típus volt. Már gyerekként kereste a picik társaságát, szívesen játszott velük, megtanította nekik azokat az énekeket, mondókákat, amelyeket ő hallott a szüleitől, nagyszüleitől. Éva néni – ahogy a gyerekek szólítják – a Bács-Kiskun megyei Császártöltésen nőtt fel. A sváb faluban magyar szót alig lehetett hallani, így ő is csak óvodás korában tanult meg magyarul. A sváb hagyományok, amelyeket most tanítványainak ad át, körülvették a mindennapokban.

Lenkeiné Várhegyi Éva a bajai Frankel Leó Német Nyelvű Gimnáziumba járt, majd ugyancsak Baján, az Eötvös József Tanítóképző Főiskolán szerzett tanítói diplomát. – 1980-ban számomra egybeesett a munkakezdés és a házasságkötés. Akkor költöztünk Szekszárdra – mesélte. Mint mondta, a falu után szokatlan volt számára a városi környezet, ahol ha végig ment az utcán, senkit sem ismert. Ma már ez nincs így, lépten-nyomon megállítják volt és jelenlegi tanítványok, szülők.

Pedagógusi pályáját Kakasdon kezdte, ahol 21 évesen kapott egy 39 fős osztályt. – Az, hogy a pályán maradtam, annak köszönhető, hogy akkor megedződtem. Nem tudtam, mit fogok kezdeni ennyi gyerekkel, de hamar kiderült, hogy humorral, kedvességgel könnyen rá lehet venni őket arra, hogy figyeljenek. A kollégák és a szülők is sokat segítettek – tette hozzá.
Kakasdon kezdte a német tanítást, de már akkor is a szekszárdi Dienes iskola közelében lakott, így hallotta az ottani gyerekzsivajt, a német nyelvű énekeket. 1986-ban Faludi János, az akkori igazgató tette lehetővé, hogy az iskola pedagógusa lehessen. – Nemcsak németet szeretek tanítani, hanem a többi tantárgyat is, és azt szeretem igazán, ha osztályom van. Tyúkanyó típus vagyok, a kis elsősök pedig olyanok, mint a kiscsibék, akik csicseregve körülvesznek.

Éva néni elmondta, négy évente érzi, miként változnak a gyerekek. Úgy látja, a maiak nagyon nyitottak, tájékozottak, egyre többet akarnak tudni. Ennek megfelelően az oktatási, nevelési intézményeknek is egyre többet kell nyújtaniuk. Lenkeiné Várhegyi Éva szerint a Dienes iskola szerencsés, mivel nagyon sok gyerek jól felkészülten érkezik hozzájuk a Wunderland óvodából.
Fontosnak tartja, hogy egy gyerek minél kisebb korában megtanuljon egy idegen nyelvet. – Csodálatos érzés, amikor a munkánk eredményeként egy kis gyerek egyszer csak megszólal németül, hiszen nem egyszerű nyelvet tanulni, szeretni kell azt és vidáman, játékosan tanítani – mondta.

A nyelv elsajátításához pedig a sváb népszokások megismerése társul. Éva néni 25 éve egyik főszervezője az iskola sváb báljának. Olyankor a német nemzetiségi viseletek felkutatására ösztönzi a szülőket, a gyerekek pedig büszkén viselik azokat. Tanítványai mindemellett az országos versenyek kiválóságai. Nemcsak a német szépkiejtési versenyeken érnek el jó eredményeket, hanem sváb nyelvjárásban is, amelyet Éva néni saját örökségeként ad tovább diákjainak. – A szekszárdi gyerekek a császártöltési sváb nyelvet beszélik – jegyezte meg ennek kapcsán.

Éva néni azt mondta, a díj meglepte, ugyanis úgy látja, egyszerű emberként csak végzi a munkáját, a szülők pozitív visszajelzése pedig elismerés számára. Szabadideje nincs sok, hiszen ideje nagy részét a második otthonnak tekintett iskolában tölti. De ha mégis jut kikapcsolódásra, akkor szeret olvasni, lehetőleg a vízparton, vagy az internetet bújja, további módszertani ismeretek után kutatva. De szívesen megy haza a szülőfalujába is.