Állapította meg egy egerekkel végzett amerikai tanulmány, amely olyan humán kezeléseket eredményezhet, amelyek segítségével már a kezdetén meg lehetne gátolni a betegség kiterjedését.

A PloSOne internetes folyóiratban ismertetett tanulmány megerősíti az Alzheimer-kór kialakulásának új hipotézisét, amely szerint a betegség egyetlen agyi övezetből indul ki. Ebben az esetben azonban nem fertőző anyagról van szó, hanem egy tau nevű rendellenes fehérjéről, amelynek a megcsavarodott kötegei megfojtják, fokozatosan elpusztítják az összes neuront. A felfedezés arra enged következtetni, hogy ennek a folyamatnak idejekorán történő megállításával megakadályozható ennek a pusztító és gyógyíthatatlan betegségnek a terjedése.

„A korábbi kutatások, így az emberen végzett mágnesesrezonancia-vizsgálatok már feltárták a betegség terjedésének ezt a típusát” – mutatott rá Scott Small, a New York-i Columbia Egyetem orvosi karának neurológiaprofesszora, a tanulmány társszerzője.

„A különböző kutatások azt viszont nem tudták bizonyossággal igazolni, hogy az Alzheimer-kór közvetlenül az agy egyik térségéről a másikra terjed” – áll Scott Small közleményében.

Az egerek agyát 22 hónapon át meghatározott időszakokban megvizsgálták, hogy megállapítsák a tau-fehérje terjedését. Azt állapították meg, hogy az egerek öregedésével párhuzamosan ez a fehérje végighalad a homloklebenyen található enthorinális kéregtől a hippokampuszig, majd a neocortexig (külső agykéreg).

„Ez a folyamat nagyon hasonló ahhoz, amelyet az embereknél az Alzheimer-kór kezdeti stádiumaiban megfigyelhetünk” – fejtette ki Karen Duff, a Columbia Egyetem orvosi karának professzora, a tanulmány fő szerzője.

A kutatók arra utaló jeleket találtak, hogy a tau-fehérje egyik neuronról a másikra a szinapszisok (idegsejtek közötti kapcsolódási pontok) útján terjed. A tanulmány új megvilágításokba helyezi a jelenséget, amelyek révén jobban megérthető lesz az Alzheimer-kór és más neurológiai betegségek, megnyitva az utat olyan kezelés kidolgozásához, amely képes lesz megállítani a terjeszkedését – vélte Karen Duff.

Az elsősorban az idősek között gyakori Alzheimer-kór jellemzői a béta-amyloid (fehérje) plakkok felhalmozódása az idegsejtek közötti területeken és a tau-fehérje kötegeinek megcsavarodása a neuronokban.

„A betegség leghatásosabb kezelése a felismerése és a kifejlődésének megakadályozását célzó korai kezelése lenne, mert a betegség az első stádiumában reagál a legjobban a terápiákra” – mutatott rá Scott Small, aki szerint küszöbön állnak az elsősorban a tau-fehérjét célba vevő klinikai kezelések.

Ha megismerjük azt a mechanizmust, amellyel a tau-fehérje egyik idegsejtről a másikra átterjed, esetlegesen egyfajta immunterápiával megakadályozható lenne, hogy a rendellenes fehérje egyik idegsejtről a másikra a szinapszisok útján átterjedjen” – vélte Duff. A betegség így nem terjedne át az agy más régióra, és nem alakulna ki a demencia egyik legsúlyosabb formája.

A rétegfelvételekhez jelenleg használt kontrollanyagok segítségével nem mutatható ki a tau-fehérje, csak a béta-amyloid plakkok, így a jelenlegi kezelések is ezeket veszik célba.

Az Alzheimer-kór a szellemi képességek fokozatos és visszafordíthatatlan elveszítésével jár. 2010-ben világszerte közel 36 millióan szenvedtek ebben a betegségben.