Börtönlátogatáson jártak a szekszárdi Csapó Dániel Középiskola rendészeti képzésre járó diákjai a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. A fiatalokat végig vezették az intézményen, betekintést kaptak annak szigorú működésébe, majd egy elítélt tartott nekik drogprevenciós előadást.

A 39 éves fogvatartott hétéves fegyház büntetését tölti a börtönben, amelyből 22 hónapot már leült. Jelentős mennyiségű kábítószer birtoklása miatt ítélték el. Elmondta, hogy a kilencvenes években került kapcsolatba a drogokkal. – Mint mindenki, én is marihuánával kezdtem, aztán aktív kokainfogyasztóvá váltam – mondta a férfi. Elmesélte, hogy óriási anyagi ráfordításra volt szükség, nagyon lecsúszott, ez az út pedig egyenesen vezetett a bűnözéshez.

A férfi korábban az üzleti életben mozgott, ahol szintén sok szerhasználóval került kapcsolatba. Elmondta, hogy számtalan alkalommal tárgyalt úgy, hogy „be volt tépve”. Rendkívül „felspannolt” állapotban érezte magát, sikereket ért el, hiszen a kokain feloldotta benne a gátlásokat, könnyebben, eredményesebben kommunikált. Ugyanakkor arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy ne ez legyen a siker ára.

– Mindennapi fogyasztóként csak a pénz szabhat gátat a szerhasználatnak, ám ha van pénz, nincs kontroll. Aktív kokainfogyasztóként havonta körülbelül félmilliót költöttem drogra, de amikor ment a szekér, meg sem éreztem ezt a kiadást – döbbentette meg hallgatóságát a férfi. Aztán jött a fordulat. Egyszer csak azt vette észre, hogy senki sincs körülötte. Egyre több időt tölt a rendőrségen, egyre több eljárás indul ellene. Két ember maradt, akiket barátjának tudhatott. Mindketten ügyvédek, akik a bíróság előtt képviselték. Végül a börtönben kötött ki, ahol most már egy új életre készül.

Tudja, hogy nehéz lesz visszailleszkedni, ehhez valószínűleg lakhelyet is kell változtatnia, de elszánt, vannak tervei. Most 14 éves gyermeke előtt is szeretne jó példával elől járni a szabadulás után. Ma már a kábítószer sem hiányzik neki, sőt 22 év után a cigarettát is letette. A börtönben töltött idő miatt pedig nem a kihagyott bulikat sajnálja, hiszen tudja: azt az időt vesztegeti el önhibájából, amelyet a szeretteivel tölthetne. De erre is csak a rácsok mögött ébredt rá.