A parányi madarak ilyenkor kétszer olyan gyorsan rázzák fejüket, mint ültükben – állapította meg Victor Ortega-Jimenez, a Kaliforniai Egyetem kutatója és a panamai Smithsonian Trópusi Kutatóintézetnél dolgozó Robert Dudley a Proceedings of the Royal Society című folyóiratban az ORF tudományos hírportálja szerint.

A kutatók három hím Anna-kolibrit (Calypte anna) permeteztek be vízzel, majd két nagy sebességű kamerával vették fel a mindössze négy és fél grammot nyomó madarak reakcióit. Az egyik készülék fentről, a másik oldalról filmezte a kolibriket. A madarak a fejüket több mint 180 fokkal, testüket több mint 45 fokkal, farktollaikat és szárnyaikat pedig több mint 90 fokkal fordították el mind ültükben, mind repülés közben. A test és a szárnyak ellentétes irányban forogtak, ez a levegőben feltehetően az irányítást és a stabilizációt könnyítette meg, „ülőhelyzetben” pedig tehermentesítette az állatok gyenge lábait.

Mivel annyira aprók, a kolibrik testtömegét néhány esőcsepp is jó néhány százalékkal megnöveli. Ezen kívül térfogatuk és felületük előnytelen aránya miatt hamarabb kihűlhetnek, mint a nagyobb testű madarak. Enyhe esőnek megfelelő permetezésnél a madarak átlagosan 67 vízcseppet ráztak le magukról másodpercenként, ami 2,2 milligramm víznek felel meg.

A kutatók úgy vélik, tollaik mikroszerkezete teszi lehetővé, hogy ilyen hatékonyan szabaduljanak meg az esővíztől. Szélsőséges hajlíthatóságuk révén a tollvégek átlagos sebessége akár 36 százalékkal is megnőhet. A repülés közbeni megrázás az aerodinamikai kontroll egy kivételes példájának tekinthető.