Felesleges azon filozofálgatni, hogy ki idézte elő a hitelesekkel kapcsolatos tragédiát. Magán véleményem szerint azért a sorrendiség felállítható, mely szerint első sorban az állam a hihetetlenül béna és határozatlan intézkedéseivel, a bankok az ugyanilyen szintű kapzsiságukkal és a pénzügyi szakmaiság teljes mellőzésével és végül az ügyfelek, akik az édességboltban kellő kontroll nélkül „csemegéztek az édességek között”.

Nyilván a döntéshozók keményen mérlegelték a lehetőségeket, vagy inkább átgondolták, hogy szerintük kinek érdemes segíteni és kinek nem, végül az a döntés született: hogy itt már nem érdemes szinte senkit belevonni a banki adósmentő csomagba- menjen minden a maga útján és jöjjön az, aminek jönnie kell. Ez ugyan ellentmond minden felelős nyilatkozatnak, mely szerint senki nem maradhat segítség nélkül és mindenki feje fölött ott lesz az állam segítő keze. Ha gondosan áttanulmányozzuk az 5 pontos adósmentő csomagot, kiderül, hogy szinte senkin sem segít.

Nézzük a részleteket:
Szabad felhasználású hitelesek: róluk már nem is érdemes beszélni. Vajon mi a bűnük? Valóban az történt, hogy hiteleket vettek fel tőzsdézésre, meggondolatlan üzleti befektetésekre, vagy éppen egy Hawaii utazásra fizettek be a felvett pénzekből? Erre azt kell mondanom, hogy ha elvétve akad is ilyen, de mégsem ez a jellemző. Inkább az ingatlanra költötték, a penészes falak javítására, tető foltozásra, vagy az otthonuk korszerűsítésére használták fel a felvett hiteleket. A mostani állás szerint nem saját maguknak, hanem a banknak újították fel házaikat, lakásaikat, hiszen a felújítások haszonélvezői a pénzintézetek lesznek, mivel az ingatlanok értéke az eredetihez képes mindenképpen magasabb lett.
Következő kategória a banki segítséget már igénybe vevők köre. Ők szintén kiestek ebből a lehetőségből. Az ő „bűnük” az, hogy időben léptek, amikor érezték a problémák halmozódását, és kérték az átmeneti banki segítséget. Nem is találok logikus érvelést arra, hogy mi lehetett a döntés hozó akarata, amikor ezt a réteget kiejtette a segítségre szorulók köréből.
A faktorált vagy eladott hitelek széles köre. Aki ezt a kitételt betette a feltételek közé, vajmi kevésbé van tisztában, a végrehajtások ügymenetével. A legkönnyebben kijátszható és kikerülhető kategória. A banknak nincs más dolga, bármikor felmondhatja a hitel szerződést a legkisebb általa vélt probléma esetén, átadja a Faktoringnak, követeléskezelőnek, és máris kivette az egész ügyletet a segítség nyújtásban reménykedők köréből. A követelés kezelő nyugodtan minden kontroll nélkül extra profitra tehet szert a behajtás során. De hát ki figyel oda erre, vagy a végrehajtó által besöpört hihetetlenül magas behajtási jutalékra.
Az állítólagos nagy értékű ingatlanok nagy tartozással, az állítólagos gazdagok köre. Budapesten, az agglomerációban, megyeszékhelyeken élők nagy arányban beleestek ebbe a kategóriába. Kicsit populistának tűnik, hogy „fizessenek a gazdagok”. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a válság előtt az átlagnál egy fokkal jobban élők, akik azonban már régen nem gazdagok, hanem ugyanolyan nyomorultak, segítségre szorulók, mint az, aki eddig panel házban élt, és tönkrement.
Csatolt végrehajtás betegségében szenvedők. Mit fizessek villanyszámlát, az elvadult árfolyamú banki hitelemet, vagy enni adjak a gyermekeimnek? Már egy-két hónapos közüzemi tartozás miatt is elveszíthető a családi ingatlanja. Melyik ujjamat harapjam?

Vajon átgondolta-e valaki ezt az egész csomagot? Milyen érv anyagok alapján hozták meg a döntéseket? Ki adta a tippeket? Mik voltak a mérlegelés szempontjai? Azért kell ezeket a kérdéseket feltennünk, mert a „mindenkit megvédünk”, „senki sem kerül utcára”, „senki sem marad fedél nélkül” hangzatos kijelentések az embereket hamis biztonságérzetbe ringatták. Az ezek alapján segítségben reménykedő emberek joggal teszik fel ezeket a kérdéseket, és ezeket a kérdéseket a bajba jutott adósok legalább 70-80 %-a felteheti. Én miért nem számíthatok segítségre? Családommal én nem tehetek a 228 Ft-os CHF árfolyamról.
„Kérem segítsenek, életem kilátástalan, nyomorogni fogok és nem lesz fedél a fejem fölött!”

Jó 30- 35 évvel ezelőtt Berecz János egy magas rangú párt ember, egy kényes kérdésben azt nyilatkozta, hogy „a társadalom talán már felnőtt, hogy megértse az összefüggéseket” akkor nagyon utáltam ezért a kijelentéséért. Vajon miért hiszi a mindenkori politika, hogy a népet gyerekként kell kezelni. Port hinteni reményekbe ringatni nem szabad. Több mint három év telt el a hitelválság kirobbanása óta A helyzet csak rosszabb lett. A megoldás még mindig nem körvonalazódik.

A Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája áttekintette a hozzá fordult ügyfelek teljes körét és megállapította, hogy az 5 pontos adósmentő csomag ügyfeleinek csak elenyésző hányadának jelenthet most vagy később segítséget.
Azt a kitétel hogy, csak a piros-bojtos, skót-kockás svájcisapkát viselőket szabad segíteni; a csaknem negyedmillió család részére nem túl biztató.

Kovács László
ügyvezető
Banki és Végrehajtási Károsultak
Információs Irodája